A Halál tudja a nevedet és a füledbe fogja suttogni, amikor elvisz. Violette ismerte a Halált. Hallotta a virágzó fák susogásában, érezte a nyár szikrázó napsütésében, látta az éjszakai égbolt hunyorgó csillagaiban. Mind közelebb és közelebb merészkedett hozzá, amíg annak bűvös csókja meg nem babonázta, örökre magával ragadva a lányt. És Violette szíve azon a deres, februári estén megszűnt dobogni. De a Halál nem a nevét suttogta. Csupán annyit mondott: kvittek vagyunk. Egy hercegnő, egy boszorkány, és két tönkretett élet, amit a véletlen egymáshoz kötött. De valóban a véletlen műve lenne? Kiből válik préda és kiből ragadozó? Hogyan fordíthatják meg a Sors folyton változó kerekét?
More details