Emily Hart vagyok, és egy átlagos 23 éves lány. Egy bárban dolgozom pultosként. Nem fizet annyira sokat, de pont eleget. egy nap viszont felbukkan egy alak, és minden megváltozik. Részlet: -Tudhatnád, hogy nem szeretem a csirkét. - Na jól van Daniel! - ment fel bennem a pumpa. - Egész nap főztem, még ki is öltöztem neked, te pedig csak annyit tudsz benyögni, hogy tudhatnám, hogy nem szereted a csirkét? - kiabáltam idegesen. De valami furcsa dolog történt. Ahelyett, hogy szó nélkül elment volna mellettem elröhögte magát. - Látnád most az arcodat. - fogta a hasát nevetés közben én pedig értetlen arcot vágtam. - Te nem is haragszol rám? - Eddig sem haragudtam. - vigyorodott el ördögien. - Öt másodpercet van elfutni vagy én komolyan mondom, hogy megöllek! Egy hónapig úgy tettél mintha mérges lennél rám, én pedig mindent megettem, hogy megbocsájts! - néztem rá durcisan. - Ne haragudj, de nagyon aranyos volt ahogy próbálkoztál. - mosolyodott el kisfiúsan. - Akkor a csirkét is szereted ugye? - sóhajtottam egy nagyot. - Az egyik kedvencem. - bólintott egyet. - Daniel te szemétláda! - mentem oda hozzá és elkezdtem püfölni a mellkasát. - Ugye tudod, hogy ez nekem nem fáj? - kérdezte egy kis idő múlva. - Igen. - morogtam. - Akkor talán abba hagyhatnád és elkezdhetnénk enni, mert mindjárt kilyukad a gyomrom. - indult meg a konyha irányába maga után húzva engem is. - Van egy kis só? - nézett rám. - Ugye látod, hogy kés van a kezemben? - emeltem fel szép lassan a tekintetemet. - És nem félek használni. - tettem hozzá. - Ha megakartál volna ölni akkor azt már rég megtetted volna. - legyintett egyet én pedig pislogás nélkül meredtem rá. - Mi az? - Semmi. - ráztam a fejemet. - Szerintem én felmegyek. - mondtam halkan. - Most megsértődtél? - sóhajtott egy nagyot. - Ha tényleg tudni akarod akkor igen! - vágtam hozzá, majd elsétáltam. Jó olvasást! 🌼