A gyémántnyaklánc

Szabó Béla sosem volt törtető ember. Amint bekerült az állásába, ott öregedett meg. Nem volt különösebben romantikus fajta, bár szerette és féltette törékeny feleségét, akivel kéz a kézben állták az élet nyűgjeit. De ez nem volt mindig így.

Gyerekként a mi Bélánk felfedező akart lenni. Kedvenc országa Egyiptom volt. Ezerszer is elképzelte magát egy tevén, mely egy karaván hullámzásában éppen ásatásra igyekszik. Vagy az esőerdőben, machetével a kezében, ahogy átvágja magát a dzsungel sűrűjén, hogy ott leljen csodákra. Esetleg az óceán szilaj hullámait meglovagolva, birokra kélve a széllel. Hogy mi lett ezekkel az álmokkal? A felnőttkor valósága elmosta őket...