Álmatlanság

Kreiai Virágzása alkalmával avatják felnőtté a smaragdbőrű gyermeket, aki elvesztette az első pikkelyét, s betöltötte az ötvenedik ciklusát.
Olvya ötvenkettedik ciklusa hajnalán sem tapasztal semmilyen változást. Megunta, hogy gyermekként kezelik, hogy semmit sem tehet, sehova sem mehet egyedül. Édesapja elkíséri a fesztiválhoz, ahol ismeretlenekhez csapódik, hátrahagyva a szigetet, ami nem ismeri el függetlenségét. Nem is sejtve, milyen galibába keveredik majd velük.

---

Bizonyos igazságok maradandóak. A kerekség tucat, változatos nemzete mind rendelkezik ilyen igazságokkal.
Némelyik egészen frissen született, míg van, ami több százezer ciklusról maradt rájuk. Pont ilyen igazság pihen a Gödrökben. A vulkánokkal szabdalt hegység barátságtalan mélyedéseiben, az összedőlt egykori kastély alagsorában.
Vagy Trettain felhőkarcolói között, égmagas lengőhídjai kereszteződéseiben, ahol álommágusok keresik a kerekség elfeledett múltját - nem is sejtve, hogy egy épp velük sétál, lélegzik, és él.
Vagy a tenger mélyén, messze a Gyűrű-tenger partjaitól, de Mb'at szigetétől egy karnyújtásnyira, egy sóhajban, útban Batian felé.
Hegyek között, szárnya kapva. Üvöltve. Énekelve. Csendben. Nyugalomban.
Várakozva.
Vannak igazságok amik szájról szájra szállnak. És vannak, amik maradnak a helyükön. Türelmesen.