Amit sosem írnál...

„- Ezért a szennyért nem vagyok hajlandó fizetni. - jelentette ki ingerülten Abel.

- Pedig azt írtam le, amit rendelt. Maga méhecskéket és virágokat akart. Megkapta. Fizessen.

- De nem azt kértem, hogy a főszereplők nevei legyenek Virág és Méhecske, és úgy írd le a legmocskosabb közösülést, hanem hogy az aktust finoman fogalmazd meg! Hol van ebben a szerelem, az érzelem? Ez csak erotika és testiség!

- Arról hallani a városban, hogy maga prűd. De nem gondoltam, hogy ennyire. - jegyezte meg szórakozottan Jareth."

Abel Whiteford, amellett, hogy sikeres üzletember, rendkívül kifinomult az ízlése irodalom terén, így hát a korban bevett szokás szerint (az ókori görögök mintájára létrehozott) mecénás kör tagja.

A házában egy művészt tart, aki mindig új történetekkel és versekkel szórakoztatja a férfit, persze nem ingyen. A művekért a fiú ellátást és némi pénzt is kap.

Jareth Haynes, Mr. Whiteford pártfogoltja, akinek a tehetségére még a kolostorban figyelt fel. Abelt teljesen rabul ejtették a fiú zöld szemei, és gyönyörűszép versei. Három év elteltével azonban Jareth már nem úgy alkot, ahogyan Whiteford fütyül.

Vajon mi lesz ebből? Valamelyikük enged a másiknak, vagy Jareth kénytelen lesz új mecénás után nézni? A költözés megoldana minden problémát? Egy másik mecénásnál mennyivel lehet jobb az élet?

És milyen titkok övezik Knightly Hawkins (a bizonyos másik mecénás) művészének rejtélyes halálát?

Vajon ki fogja megnyerni az éves mecénás találkozó versenyét, amely jelentős pénzjutalmat és dicsőséget ígér? Jareth kinek az oldalán száll majd ringbe a babérkoszorúért?

Ebből a történetből kiderül.

Figyelmeztetések:
- erőszak ábrázolása
- LMBTQ+ tartalom