A tizedik múzsa [Halálos ítélet IV.]

Domenico Luciano gyerekkorától kezdve csak festeni szeretett volna, de az élet keresztül húzta a számításait. A hanyagsága azt a látszatot kelti, hogy a művészeten kívül semmi más nem foglalkoztatja igazán, de Domenico sokkal több mindent tud, mint amennyit elárul, és sokkal több titka van, mint bárki sejtené. Ő mindent lát, de őt senki sem látja igazán. A festővászon a legjobb barátja, amely minduntalan csillapítja a lelkében dúló vihart. Egy nap azonban a fehér vászon üres marad. Domenico nem tud többé festeni... Aztán találkozik egy furcsa lánnyal, és a vászon újra megtelik színekkel.

Irina Petrenko gyerekkorától kezdve engedelmes kishúg szerepében tetszeleg. A világ kegyetlen - ezt súlykolták belé, így nem igazán hiszi, hogy az álmodozás megéri a fáradtságot. Gyakorlatiasan éli a mindennapjait, csak teszi, amit kell, pontosan úgy, ahogy kell. A szabályok fontosak, hisz csúnyán megütötte a bokáját, amikor egyetlen egyszer megszegte őket. Úgy döntött a legjobb döntés az, ha láthatatlan marad, akkor nem érheti csalódás. Egy furcsa idegen mégis felfigyel rá. A melegbarna íriszek szinte könyörögnek, hogy szegjék meg a szabályokat... Együtt.

○ Ez a történet a Halálos ítélet sorozat befejező részének az utolsó, befejező része. ○