Lélektöredékek (novelláskötet)

Ebben a kötetben a kifejezetten spirituális és lélektani támájú novelláim találhatóak.

Részletek néhány, a kötetben szereplő novellából:

Két fél, ha újra egy...
"A por lassan kezdett leülepedni, a látási viszonyok fokozatosan javultak. Már halványan kirajzolódott előtte a rommá tört kő borította tér és a közepén a fekete füstöt ontó jármű. A gépet már csak a fémváza alapján tudta felismerni, olyannyira szétroncsolódott. Az ajtajai szanaszét repültek, a szélvédő keretében már egyetlen üvegszilánkot sem lehetett látni.
Összeszorította az állkapcsát és megszaporázta a lépteit. Egyenesen a füstölő romhalmazhoz tartott. Még a belőle és a környezetéből áradó hő sem tudta megállásra késztetni, pedig az arca elé kellett emelnie a karját, hogy levegőhöz jusson. Semmi más sem érdekelte, csak az, hogy végre megpillanthassa a járműben utazókat. Pontosabban, ami megmaradt belőlük..."

Szív-telen
"Amikor a hátam mögé ért, egyszer csak megtorpant. Ismét csend lett. Vérfagyasztó, halott csend. Kintről behallatszott a száradó ágak nyikorgása, ami csak még tovább mélyítette a torkomat elszorító rettegést. Megremegtem a székben. Kezeim a karfán maguktól ökölbe szorultak, amitől feszíteni kezdte a csuklóimat a vastag lánc. Az erősen tartott, emlékeztetve rá, hogy esélyem sincs menekülni."

Utolsó pillanat
"A kés a hirtelen lendületnek köszönhetően kirepült a markomból és hangosan, fémesen csattant a betonon. Kicsit még odébb is csúszott, ezzel elveszve a sötétben, közben karistoló-kellemetlen hangot hallatva. Bántotta a fülem.
De sokkal jobban bántott, hogy megállított. Sokkal jobban szaggatott belülről annak a fájdalma, hogy itt volt és a csuklómat szorította, mint amekkora fájdalmat a penge okozhatott volna.
Remegő ajkakkal, dühösen összehúzott szemekkel néztem fel rá."