A király szerelme (befejezett)

Linnea átlagos életet él a jelenben, de sosem találta a helyét a világban. Néha úgy érezte, hogy ő nem idevaló, neki a múlt jobban megfelelne, még ha lenne is hátulütője annak az életnek. Ez az élet olyan személytelen. Mindenki a világi kütyüit bújja, nem néznek egymásra, nem köszönnek, még egy összemosolygást sem látni. Mindenki csak magával foglalkozik.
Linnea annak ellenére, hogy hiányolt dolgokat az életéből, boldog volt a maga módján. Viszont az életet, a sorsot sosem lehet kiszámítani, nemhogy befolyásolni.

Egy viharos estén a könyvtárba megy, ahonnan varázslatos módon egy sötét erdőben találja magát. Bőrig ázva, zavarodottan keresi, merre lehet, hol lehet. Katonákat lát meg, de ... Valami nincs rendben, érzi.
Eléjük rohanjon? Vagy meneküljön?
A ruhájuk!
Várjátékba csöppent?
Talán álmodik?
Megcsípi magát, de nem álom. Ez valóság, és egyre valóságosabb lesz, ahogy menekülnie kell az üldözői elől.
Az erdő végül elrejti, de meddig bújhat meg? Hiszen a hangok egyre erősödnek, a kutyák ugatása... Aztán a semmiből egy hangot hall, és egy kéz tűnik fel rejteke előtt.
"Ha nem akarsz a katonák kezére kerülni, akkor tarts velem" - szólította meg egy férfihang, amire nem reagált. Erre a férfi a rejtekébe lépett, és kezénél megragadva kirántotta az odúból és magával vitte.