Nomen est omen.

Török Buzád lassan betölti a harmincat, és még mindig nem találta meg a helyét a világban. Alig szembesült vele, hogy a név mégis kötelez, rá kell döbbenie arra is, hogy körülötte mindenki előre halad: a bátyja, Virgíniusz töretlenül nyomja a nyálat élete szerelmével, sőt, össze is költöztek, a nővére, Immakuláta pedig továbbra is csúcsokat döntöget a miskolci zárdában, vagy amit az apácák szoktak. Buzádnál jobban csak a legjobb haverja, Zoli van elveszve, aki két évet ült le drogterjesztésért, és most végre szabadlábra helyezték. Csakhogy Zoli az édesanyjával együtt vidékre akar költözni, Buzádot pedig életében először megcsapja a magány jéghideg szele. Nem hagyhatja, hogy Zoli megszabaduljon tőle, ezért ördögi tervet eszel ki: segít Zoliéknak költözni, nélkülözhetetlenné teszi magát, és meggyőzi Zolit, hogy térjen vissza vele Budapestre. Csakhogy a tervet bonyolítja egy lerobbanó kocsi, egy váratlan vallomás, na meg egy ellopott csirke, és Buzádnak be kell látnia, hogy Zolit hazacsábítani keményebb dió, mint gondolta volna.