Részlet a könyvből:
,, - Na Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig tartogatni a jegyzeteket - sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta a szekrényajtaját.
Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor...És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem, és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert, és bő fazonú fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Összevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. A folyosó végén Ricsivel beszélgetett, aztán szép lassan minden osztálytársunk köré gyűlt, és hallgatták. Zavartan turkáltam a szekrényemben, csak néha néztem fel egy-egy pillanatra.
- Nézd, megjött Cortez! - jelentette be Virág. Mintha magamtól nem vettem volna észre."
Anna élete olyan, mint amit tinédzser korában megálmodott. Az egyetlen probléma, hogy az álomban rózsaszín felhők a való világban inkább csak egy szürke ketrec. Kamaszkori szerelme hamarosan oltár elé vezeti, de az álomesküvő szervezése helyett a lányt inkább a munkájában való kiteljesedés élteti.
Egészen addig amíg meg nem kezdődik közös munkája a jelen kedvenceivel, a Valmar duóval, akik igazi színfoltot hoznak a lány mindennapjaiba.
A pimasz, sokszor szemtelen Marics a legkevésbé sem veszi túl komolyan az életet. Talán éppen ezért is találja Anna olyan szokatlanul vonzónak.
De vajon mi esélye lehet két ennyire eltérő karakternek? Felégetik egymást vagy épp ellenkezőleg? Borulhat a papírforma?