Mesélek egy sztorit egy lányról

Ez a történet úgy kezdődött, hogy a lánynak nagyon jó élete volt kiskorában.
Mindent megkapott amit szeretett volna, szerették őt a szülei.
Egy bérházban laktak, a szomszédok kedvesek voltka.
Aztán amikor a lány iskolás lett elköltöztek egy családiházba.
Amikor még alsós volt a lány ugyan úgy mindent megkapott, segítettek neki a szülei a tanulásban, és még egy telefont is kapott.
Amikor felsős lett eleinte még kedvesek voltak vele a szülei, de amikor 7. osztályos lett a lány a szülei elkezdtek beszigorítani.
Nyáriszünetben kapott a lány új telefont, ott még minden jó volt.
De amikor elkezdőddött az iskola, akkor már nagyon szigorúak voltak vele a szülei.
Talált a lány egy fiút akivel össze is jöttek, de amikor az anyukája sejtett valamit elmondta a nagymamájának.
És egyből le akarták tiltani a fiút, mert mindig beszéltek.
Az apukája is mindig elvette a telefonját, kiabáltak a lánnyal.
Aztán a fiú is mondott neki csúnyákat, de a végén megbánta a fiú amit mondott a lányra, mert tudja hogy egy nagyon jó csaj. És nagyon sokat bukna, ha szakítanának.
Ez így ment nagyon sokáig, a lány egy drágább cipőt is szeretett volna, de azt sem kapta meg.
És ha szeretett volna mondani valamit a szüleinek a lány, elküldték, meg se hallgatták; mert a szülei csak telefonáltak egész este amikor hazaértek a munkábol.
Iskolábol sem járhatott egyedül haza a lány, pedig már 7. osztályos volt. Nagyon ritkán járhatott haza a barátnőjével, de egyébként mindig meg kellett várnia az anyukáját, aki abban az iskoában dolgozott ahova ő járt.
Mindig csak szidta őt mindenki, és a lány már nem nagyon bírja ezt így tovább.
Mindenki kibeszéli őt, hadudnak neki, megcsalják.
Ez a lány nagyon sokat küzd,szenved; és már nem is akar hazamenni mert tudja mi vár rá otthon.
A barátnőjével se engedik el, csak nagyon ritkán.