Vértenger

Nehéz az ember fiának szerelmesnek lenni. Főleg ha az élete szerelménél teljesen elmentek otthonról. Az meg még nehezebbé teszi a dolgát, ha a találkozásuk előtti egész életét egy szektában töltötte, természetesen szigorú cölibátusban. Persze mindez megoldható lenne, ha nem egy szabadságharc kellős közepén találtak volna egymásra

Chrisis mindig is úgy tartotta háborúk a legnemesebb megnyilvánulásai az eszmények összeütközésének. Talán azért is, mert születése óta ezt verték bele. Persze ez az elmélete gyorsan változásnak indult, mikor közkatonaként először körbenézett egy kihalt csatatéren.

" Nem az a bajom, hogy egy veszélyes játékot játszol, hanem az, hogy szarul csinálod - Nevetett fel lesajnálóan a lány.

- Nem játszok semmit, egyszerűen, csak igyekszem ember maradni, ezen az embertelen helyen! - A fiú életében először meg akarta ütni a lányt. El akart menekülni innen, de pontosan tudta, innen már nem táncolhat vissza.

- Pedig nagyon örülnék, ha sokáig húznád "