A Lidérc

Szellem

Sikítani akarok. Sikítani, ameddig be nem rekedek, ameddig a hangom el nem hal, sikítani, hogy végre szétrepedjen körülöttem a világ.
Sikítani, hátha valaki meghalja.
Sikítani, hátha valakit érdekelni fog.
Sikítani, hogy a valóság szilánkjaira hulljon.

Lidérc

Csodálatos, ahogy vergődik az élet súlya alatt, ahogy rátelepszik és összenyomja, de ő harcol, ellenáll, ahogy berogy a válla, kihúzza. Milyen apróságokba kapaszkodhat még bele, mielőtt a sokat kerülgetett örvény magába szippantja? Némán üvölt belőle a gyötrődés, a fejemben hallom a könyörgését: „Legyen vége! LEGYEN VÉGE!".
Megszabadítsalak tőle?
Szeretnéd, ha feloldoználak?
Megteszem, madárka.