PLAY WITH FIRE → HYUNLIX

Hyunjin volt a végtelen, rapszodikus tenger,
Felix pedig a csontig hatoló, mindent felperzselő tűz.
Hogyan is élhetnék túl egymás mellett?

[...]

"- Olyan vagy nekem, mint az alkohol. Az elején egy rövid időre elkap tőled az eufória, de amint kijózanodom, már csak a napokig tartó hűséges kín szegődik mellém a végtelen kitartásával. De valahogy mégsem hagysz szabadulni, a függőd lettem."

"Hiába tudtam, és tudta ő is, hogy a tűz és a víz törvényszerűen előbb vagy utóbb kioltják egymást. Halálra ítéltettünk már az első pillanatban, így működött a világ rendje. Lassú keringőt lejtettünk egy lángoló szobában, fulladva kapaszkodtunk az egymást jelentő reménybe. Összeforrva merültünk egyre csak mélyebbre, visszafordíthatatlanul, néma csendben. Beletörődve, hogy az út végéhez érve nem vár minket semmi, csupán az tüdőnkből elszökött oxigén hiánya."

[...]

Felix új tanárt kap, a fiatal és igencsak vonzó Hwang Hyunjin személyében. Milyen kár, hogy olyan tárgyat tanít, amit Felixnek esze ágában sincs értékelni.
Néha azonban szorosabbá fűzi a köteléket az emberek között, ha csúszós alattuk a talaj, és vékony jégen táncolnak. Főleg akkor, ha a mocskos kis titkaik közösek.

[...]

[A történetnek nincs valóságalapja, a szereplők, a családjuk, a házikedvenceik és a helyszínek eltérnek a valóságtól!]