Midnight Death

Amikor kicsi voltam a nagymamám sokat mesélt nekem tündérekről és boszorkányokról. Emlékszem, esete lefekvés előtt beleültem az ölébe, és a nagy mesekönyvéből olvasott. Mindig is csodáltam az a gyönyörű, bőrkötéses, aranycsattal lezárt könyvet. El akartam kérni tőle, hogy mindenkinek megmutathassam, de azt mondta, hogyha majd betöltöm a tizenhatodik életévemet, akkor majd megkapom.
Két évvel később, azonban szörnyű dolog történt. A szeretet nagymamám meghalt. Nagy szomorúság árasztotta el a lelkem, már nem volt, ki olvasson nekem. Elkezdtek hiányozni az esti nevetések, a könyvben szereplő történetek. Egy viharos éjszakán álmomban megjelent a nagymamám. Azt mondta nekem, hogy ne felejtsem el a meséket. Másnap reggel, a tizenhatodik születésnapomra virradó reggelen, egy ajándék állt az asztalomon.
A könyvet nagy becsben tartottam, a legféltettebb kincsemként őriztem. Az addigi kislány, aki mindenkinek meg akarta mutatni azt a kincset, akkor rájött, hogy nem szabad az embereknek tudnia róla, ezért elrejtettem a világ elől. A benne lévő történetek az életemet jelentették.
Sophie Ovata