Iris Benwardra, ha valaki ránéz meg nem mondaná, hogy az édesapja egy félelmetes és kegyetlen maffiavezér.
Az ártatlan lány nem tud változtatni a sorsán. Ő csak egy nő, nem tehet semmit, nem szólhat bele a férfiak dolgába, nem tudhat semmiről, ami a bizonyos vas ajtó mögött hangzik el. Az az egyetlen helyiség a házban, ahová életében egyszer sem tehette be a lábát, meg volt tiltva neki, pedig szétszaggatta a kíváncsiság.
Nem járhatott iskolába, találkozgatni, a szórakozás szóba se jöhetett, mivel szinte mindenhol veszély leselkedett rá, ha csak kilépett a házukból.
Utálta ezt az egészet.
Még csak nem is ismerkedhetett. Iris szerelembe szeretett volna esni és szenvedélyesen élni az életet, erre mi jutott neki? Egy kalitka.
Szabadságra vágyott.
~•~•~•~
Lando Norris nem hosszú ideje Elijah Benward jobbkeze. A legjobb embere fiatal kora ellenére.
Landónak és családjának szüksége volt a pénzre, így szinte bármit hidegvérrel megtett amit a főnöke kért. De mást semmit nem tudott Benwardról, vagy a magánéletéről, de őszintén nem is akart belefolyni.
Egészen addig, míg meg nem pillantotta a lányt. Irist, aki a főnöke gyermeke és pontosan jól tudta, hogy az ég adta világon sehogy nem kötődhet a hozzá. De mindezek ellenére mindent meg szeretett volna tudni róla. Meg akarta ismerni, vele akart lenni.
Sose hitt az első látásra szerelemben, erre tessék, a főnöke lánya ügyesen megcáfolta pusztán azzal, hogy létezik.
- Értsd meg, ez nekem nem megy tesó. Mindenki ezzel jön, hogy el kell engednem a múltat és tovább kell lépnem, de ez nem így működik - fakadt ki és úgy éreztem, hogy a sírás kerülgeti.
- Akkor mégis hogy működik, tesó? - kicsit frusztráltabban kérdezte Peti.
- Én döntöttem el, hogy nem akarom őt elfelejteni, sem elengedni, érted Peti? Ez egyedül az én döntésem! Nem fogom eldobni azt ami köztünk volt, még akkor sem, ha már nem vagyunk együtt. Attól még ugyanúgy szeretem és ragaszkodom ahhoz, ami köztünk volt. Nem akarok egy ennyire csodás dolgon túl lenni, érted már? - hangja tele volt gyengédséggel és ugyan akkor fájdalommal is.
Reagálni sem tudtam a hallottakra, olyan volt mintha mindenem elzsibbadt volna és szavai tőrként döftek a szívembe. Csak figyeltem őt, ahogy háttal állt nekem és láttam, ahogy a vállai megemelkednek és megkönnyebbülten egy mély levegőt vesz. Ekkor tekintettem átsiklott barátjára, aki megdöbbent arccal az én arcomat kémlelte.
- Tesó, nem ilyen reakcióra számítottam tőled..- nevette el magát halkan, de mikor látta, hogy barátja semmit sem reagál, lassan ő is az én irányomba fordította a fejét.
Szemei elkerekedtek, amikor velem szemben találta magát és egyenesen a szemembe nézett a gyönyörű barna íriszeivel.