Jessica Henderson:
Megtettem, eljöttem Vermontból! Nem érdekelt a szüleim rosszallása, a hátat fordításuk, a fenyegetőzéseik. Csak szabad akartam lenni, távol attól a helytől, ami az elcseszett döntéseim színhelye volt. Így kötöttem ki itt Asheville-ben.
Új város, új élet, új lakás, új munkahely és egy nagydarab, mogorva, tetovált férfi, aki a főnököm. És egy pöcs. De ez a pöcs történetesen a legdögösebb pasi, akit valaha is láttam. De nekem nem szabad így gondolkodnom. Ezt megfogadtam a baklövésem után, és szigorúan tartom magam az elhatározásomhoz, miszerint: se pasi, se szex, se kapcsolat.
Ebben semmi nem akadályozhat meg!
Vagy még is...?
Dean Anderson:
Azt mondják, ha azt akarod, hogy az újonnan nyíló bárod beinduljon, akkor a bárpult mögé csinos lányokat kell felvenni, mert ők vonzzák a szomjas vendégeket.
Több tucat szebbnél szebb nőt interjúvoltattam meg, de egyik sem felelt meg az elvárásaimnak. Aztán belépett az irodámba egy szöszi, és tudtam, hogy nekem ő kell.
Na persze, mint csapos, nem pedig, mint nő. Legalább is ezt mondogattam magamnak. Az alkalmazottam, akitől eláll a lélegzetem, ha csak rám emeli, moha zöld tekintetét.
De nekem nem szabad ilyeneket éreznem! Ezt az énem réges-rég eltemettem már, magam mögött hagytam Charlestone-ban, és akkor megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom egyetlen nőnek sem, hogy bármilyen hatással legyen rám.
Csak is egyetlen formáció létezhet: dugunk és aztán nem találkozunk. És ez így is marad...
Vagy még sem...?
🔞🔞‼️
Íme a Sweet Series második kötete. Jessica és Dean története!
A könyv nem különálló olvasmány!
🥇#passion
🥇#heartbreak
🥇#secondchance