Ük

Rea, a harmincas éveiben járó marketinges megtalálja üknagymamája, Aurélia naplóját. Ahogy a napló olvasásába merül, élete is megváltozik.
Munkahelyén kívül Erikkel találkozgat, a mentorával, aki a cégnél szakmai életútját igazgatja. Erik olasz származású édesanyja nem nézi jó szemmel a viszonyt, meg aztán ott van még a furcsa szagú Odett is, aki ugyanazokra a munkákra pályázik, amikre Rea. Rea édesanyja eközben egy nálánál jóval fiatalabb pasassal kavar.
Az üknagymama, Aurélai naplója jelenti a kiutat a káoszból. Ez az olvasmány az, amivel Rea tisztára tudja mosni a lelkét, s leporolhatja róla a mindennapok során rárakódott szennyeződéseket.

A sablonos szituációk ellenére az iromány mégis szándékozik adni valami új gondolkodni (és érezni) valót. Az életről van itt szó. A táltosok által megénekelt örök életről. Az élet táncáról, amit általunk lejt, kik itt vagyunk.

Az ük hangját régies helyett maira vettem, tehát nyelvezetileg nem felel meg annak a kornak, amiben íródott. Ennek egyik oka, hogy a régies nyelvvel nem akartam eltávolítani azokat az olvasókat, akik emiatt eltántoríthatóak lennének. A másik ok, hogy nem kifejezetten egy régi idő letűnt, avult életmódját szerettem volna megmutatni, hanem olyasvalamit, ami időn kívül áll.
Egy-két régiesebb szóhasználattal érzékeltettem, hogy a napló az ezernyolcszázas években íródott.