Baby, a ti no me opongo

Egyszerű élet? dehogy
Barátok? soha se voltak
Boldogság? azt se tudom mit jelent

A paranoia szétszakít ,nem tudom mikor bíztam utoljára az emberekben, nem tudom mikor léptem ki úgy utoljára otthonról hogy nem rázott ki a hideg és a gerincemen nem folyt végig a veríték a félelemtől hogy vajon ma ki fog bántani, ki fog a földbe tiporni majd még belém is rúgni. Az az igazság hogy az én igazságom törölték, a fájdalmam kinevették megrágták és kiköpték. Senkit se érdekel az én valós történetem csak a családom, és most nem feltétlen a vérszerintiekre gondolok. Anyám szégyelli hogy az ő kis lánya nincs jól, hogy depressziós, hogy őrült ha az ő szavaival akarok élni. Apám pedig eleget tesz annak amit anya elvár tőle. DE ott vannak nekem a srácok az igaz családom meg persze a hugom és a bátyóm de ők se tudnak mit kezdeni egy lelkileg összetört emberrel aki épp hogy alig éli túl a napokat. És ez itt a lényeg nem meg élem a napokat hanem túlélem, mindenegyes kurva nap úgy kelek fel hogy vajon ezt is túlélem? A válasz pedig igen de kitudja meddig bírom még? Ez lennék én Elizabeth kibaszott Morton a szülei szégyene, az iskola ribanca és a saját maga legnagyobb utálója.