Illangó már három éve, hogy a Tükörország nevű fiúzenekarnak ír dalszövegeket, s közben évődik, mert kap egy váratlan diagnózist, ami szinte biztos, hogy halállal végződik. Titkolózik a banda elől, és a legrosszabb az egészben, hogy a rivális banda orvostanhallgató vokalistája a kezelőorvosa is egyben. Lehet-e felébredni ebből a lázálomból? Vagy minden elillan egy csapásra? Mennyit ér a szenzációhajhászat és az emberi empátia, amikor a pályatársad összeesik a színpadon, s a kamerák forognak? Mersz-e fátylat borítani szakmai csatározásokra, és segíteni annak, aki bajban van, és összeköt valami dacos hallgatás vele?
***
Trigger warnings: előfordulhat trágár nyelvezet, az egész regényt körbe lengi a lassú halál fojtogató légköre, és etikai dilemmák is felmerülnek, szóval mindenképpen erős idegzetűeknek ajánlott az olvasása, és szigorúan 18 ÉV FELETT! Ha észreveszem, hogy itt jársz a figyelmeztetés ellenére, rád fogok szólni, tele an a Watty neked szóló tartalommal, és hidd el, nem kell gyorsabban felnőnöd, éld meg a korosztályod adta lehetőségeket, felesleges kapkodni. A felnőtt élet nem olyan szabad.
Karolina éppen eléggé szorong a pályaválasztás, az érettségi és szigorú édesapja miatt, ám ebben a nehéz időben még a barátai is kezdenek megfeledkezni róla. Napjait unalmasnak, és magányosnak gondolja, de ez rögvest megváltozik azon a napon, amikor a városban sétálva egy férfi megszólítja, és idegen nyelven beszél hozzá, majd magyarul kijelenti, hogy gyönyörű. A lány persze ijedten elszalad, remélve, hogy sosem találkozik többé az ijesztően nyílt férfival. Életét azonban tovább bonyolítja, hogy művészettanára érettségi előtt pár hónappal kórházba kerül, az új tanára pedig meglehetősen fiatal, és igencsak hasonlít arra a férfira, aki a minap megszólította Karolinát. Csak nem..?
- A történet fikció! -
- A település, ahol a történet játszódik nem létezik. Mindenféle hasonlóság más létező településsel pusztán a véletlen műve. -