deja vu

Luca és Kristóf neve teljesen összeforrt, amióta egy párt alkottak. Békés, boldog, irigylésre méltó kapcsolatban voltak, még úgy is, hogy egyszer szakítottak és újból egymásra találtak, egészen addig, amíg a fiú úgy nem döntött, hogy neki nem elég egyszerre egy barátnő. Onnantól kezdve pedig lassú halálra lett ítélve a kapcsolatuk, ami egy szeptemberi napon be is következett és Luca páros lábbal dobta őt ki. Elvégre egy dolog párhuzamosan több kapcsolatot fenntartani, viszont sikeresen eltitkolni a másik elől egy teljesen másik történet, főleg, hogyha Czenger Lucáról van szó, aki annak ellenére, hogy visszafogta valódi személyiségét és igyekezett alkalmazkodni a barátjához, nagyon nem ismeri lehetetlen szó fogalmát.

A szívfájdalmat lassan fel lehet dolgozni, viszont a megaláztatást már annál kevésbé és elkap egy olyan érzés, hogy ezt nem hagyhatod annyiban, nem tűrheted csendben, hogy feledésbe vesszen.

Bosszú.
Karma.

És ha netalántán elkerülné Kristófot valamelyik, majd Luca gondoskodik róla, hogy újból az útjába kerüljön, mint egy legyőzendő akadály.