Destan élete legjobb éveit éli a számára oly kedves középiskolájában. A lányok döglenek utána, az egész iskolában piadesztálra van emelve és hatalmas népszerűségnek örvend. Mígnem egy rossz végkimenetelű affér eredményeként az apja kiveszi őt szeretett iskolájából, és beíratja az általa annyira gyűlőlt közeli melegeknek fenntartott iskolába. És ekkor realizálnia kell, hogy egyedül kell szembenéznie a továbbiakkal. Pontosabban a legjobb barátjával az oldalán, aki eddig mindig ott volt neki, ha kellett. Ugyanakkor ez most egy komolyabb megpróbáltatás volt annál, mint hogy csak egy egyszerű csínyből próbálják magukat kibeszélni. Ez a helyzet sokkal rosszabb annál. Utálta a melegeket, utálta az iskolát és utálta, hogy a régi élete egy szempillantás alatt omlott össze. Legalábbis egészen addig így gondolta, míg valaki meg nem változtatta az életét gyökerestűl. "Csak néztem az íriszeit hosszasan, nem is gondolkodtam azon, hogy mit csinál, hagytam hogy engem is rántson magával. Ujjaival finoman a tincseimbe markolva egy csókra húzott magához. Meglepődve éreztem meg ajkait az enyémen, de végül lehunyva szemeimet csókoltam vissza, és hagytam, hogy egy franciacsókot kezdeményezzen. Nem tudom, hogy íriszeiben vagy csókjában volt-e a méreg, de teljesen gondolkodásképtelenné tett, csupán tettem amit kért tőlem. Majd hirtelen észbe kaptam. Minden eddig valahogy abszurd módon kellemes érzésemet felváltotta a harag és az undor."
20 parts