Jégcsepp

Jégcsepp

  • WpView
    Reads 471
  • WpVote
    Votes 126
  • WpPart
    Parts 8
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Wed, Jan 1, 2025
Mindenki izgatottan várja a karácsonyi ünnepeket. Molnár Evelin a maga tizenhat éves korával mindennek lázadója, de legfőképpen anyja akaratának. Egy meghitt közös vacsora a családdal, ajándékozás közepette senkinek sem ártott még, vagy mégis? A lány szürke hétköznapjai azonban éles fordulatot vesznek, mikor egy rejtélyes, de annál inkább érdekes fiú tűnik fel a havas játszótéren, ahova Evelin mindennap ellátogat. A találkozásnál a két fiatal szikrát csiszol maguk közé és egyre inkább közelednek egymás felé, mígnem szerelmük végre célba érne és elnyernék egymás szívét, ha azok a falak lebomlanának, amik az egészet gátolják...A lány szívébe apró jégcseppek kerülnek, mintha az egész meg akarná fojtani, a titokzatos fiú pedig rabul ejti a lány szívét. Vajon egy ilyen történetnek lehet boldog vége? Vagy örökké csak menekülniük kell?
All Rights Reserved
#241
karácsony
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged
  • Örökké a tiéd!
  • Sötét örökség
  • Behálózva
  • Tiltott dobás
  • vissza a jégre
  • A seggfej szobatárs
  • Deadly Attraction
  • Közel
  • Barátság extrákkal?

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines