Piton és a lány (Befejezett)

Arra a kérdésre az egész varázsvilág tudja a választ, hogy ki Perselus Piton, arra viszont, hogy ki Alice Milborrow, csak a bennfentesek. De ha most tovább olvasol, akkor te is megismerheted a történetét, és rájöhetsz, hogy Perselus talán nem is volt annyira magányos és kőszívű, mint azt sokan hitték és hiszik még ma is róla...

„Melankólia, megbánás, önsanyargatás - ezek mind ott voltak Piton tekintetében, arckifejezésében és hangjában. Kiváló példát statuálva Alice-nek, hogy az életünk végéhez közeledve, mikor el kell számolnunk magunkkal, sok eséllyel nem azok a hibáink fognak a legjobban fájni, amik a cselekvéseinkből származtak, hanem azok, amik a meg nem tett dolgainkból."

Ez nem egy átirata az eredeti történetnek, csak a kiegészítése! Ez nem egy professzionális írás, amitől nyitva marad az ember szája, ez egy ártatlan fanfiction, amiben benne van a 15-18 éves énem szíve és lelke. Egyszerűen szükségem volt arra, hogy írjak egy történetet, amiben Piton nincs teljesen egyedül. Ekkor találtam ki Alice-t, aki folyamatosan olvasztja fel a jeget Perselus szívéről és válik a pótlányává. Közben pedig az ő szemszögéből beleláthatunk abba, milyen is lehetett mardekárosként átvészelni a Roxfortos éveket. Ő és Alfreda a példák arra, hogy nem feltétlenül rossz ember valaki, csak azért, mert ebbe a házba osztották be. De Luna is nagyon fontos szerepet kap a történetemben, amiben végig könyvhű voltam, egyetlen alkalmat kivéve. Nálam fontos volt, hogy amikor a Félvér herceg elején Harry majdnem fennmarad a vonaton, ne Tonks találja meg, hanem úgy, mint a filmben, Luna. Ettől eltekintve végig Rowling történetszálát követtem, egyes részek szó szerint vannak a könyvekből idézve.