-Anya, ez ki?-mutattam a képen látható kisgyerekre, le sem véve róla a szememet. Eltelhetett vagy öt perc, de még mindig vártam a választ. Majd hirtelen anyára pillantottam, aki azt hiszem, abban a pozícióban maradt, mint amikor feltettem a kérdést. -Anya..-néztem rá értetlenül, de ő még mindig a képet bámulta sápadt arccal. Megismételtem a mondatot, immár egy picivel hangosabban, mire anya összerezzent. Úgy tűnt, magához tért. Majd kis idő múlva csak ennyit mondott: Honnan van meg neked ez a kép?- hangja erőtlen és hitetlen volt.