đđČâ ÖŽÖ¶Öž àčđ âᥣđ©
"MeghĂșzta a hajadat, Kincsem? Nincs azzal semmi baj, csupĂĄn tetszel neki!"
"Elvette a jĂĄtĂ©kodat? A figyelmedet szeretnĂ© felhĂvni!"
Naiara szerint ezek csak bugyuta kifogĂĄsok. Ha tetszett volna annak a kisfiĂșnak annĂł az ĂłvodĂĄban, miĂ©rt nem szedett neki virĂĄgot Ă©s jĂĄtszott vele?
Ć mĂĄr a mĂșlt...
De vajon meddig marad egyszerƱen mĂșlt? Ha a mĂșlt a jelennĂ© vĂĄlik, majd az egĂ©sz jövĆvĂ©...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Naiara Solis Ă©li a csendes Ă©letĂ©t, elsĆ nagy szerelmĂ©vel Ă©s csalĂĄdjĂĄval. Az elsĆ nagy szerelem... KĂ©sĆnt sem olyan tökĂ©letes, mint a könyv lapjain leĂrva. Naiara nincsen felkĂ©szĂŒlve a csalĂłdĂĄsokra, melyek rĂĄ leselkednek a jövĆjĂ©ben, naivan hiszi, hogy szerelme, ugyanĂșgy szereti Ćt is hƱ hozzĂĄ hĂłnapokon keresztĂŒl tartĂł kapcsolatuk alatt.
A rĂłzsaszĂn köd ellepi elmĂ©jĂ©t, egĂ©szen addig a pillanatig, mĂg HĂ©ctor Fort be nem robban az Ă©letĂ©be hosszĂș Ă©vek utĂĄn Ășjra.
Lehetetlen, hogy Ć legyen az, aki felkaparja a padlĂłrĂłl... Gondolta Naiara. Lehetetlen! A modortalan, ki ha nem Ă©n focista nem tud segĂteni neki!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
"- Helena... - szipogtam a telefonba, miközben mår messze jårtam a håztól, amit soha többé nem akarok låtni.
- Naiara? Nem Helena vagyok - te jĂł Ă©g... BĂĄrmit csak ezt ne... HĂŒlye H betƱk!
- HĂ©ctor, felejtsd el, hogy hĂvtalak! - rĂĄztam meg fejemet, annak ellenĂ©re, hogy ezt Ć nem lĂĄthatta, bontani akartam a hĂvĂĄst.
- VĂĄrj mĂĄr! Hisz, te sĂrsz - hangja gyengĂ©d volt. GyengĂ©d, melyet tĆle egyĂĄltalĂĄn nem szoktam meg."
đđČâ ÖŽÖ¶Öž àčđ âᥣđ©
Kezdés: 2024. augusztus 24.All Rights Reserved