We are the Chance /Héctor Fort ff./

"Meghúzta a hajadat, Kincsem? Nincs azzal semmi baj, csupán tetszel neki!"

"Elvette a játékodat? A figyelmedet szeretné felhívni!"

Naiara szerint ezek csak bugyuta kifogások. Ha tetszett volna annak a kisfiúnak annó az óvodában, miért nem szedett neki virágot és játszott vele?
Ő már a múlt...

De vajon meddig marad egyszerűen múlt? Ha a múlt a jelenné válik, majd az egész jövővé...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Naiara Solis éli a csendes életét, első nagy szerelmével és családjával. Az első nagy szerelem... Későnt sem olyan tökéletes, mint a könyv lapjain leírva. Naiara nincsen felkészülve a csalódásokra, melyek rá leselkednek a jövőjében, naivan hiszi, hogy szerelme, ugyanúgy szereti őt is hű hozzá hónapokon keresztül tartó kapcsolatuk alatt.

A rózsaszín köd ellepi elméjét, egészen addig a pillanatig, míg Héctor Fort be nem robban az életébe hosszú évek után újra.

Lehetetlen, hogy ő legyen az, aki felkaparja a padlóról... Gondolta Naiara. Lehetetlen! A modortalan, ki ha nem én focista nem tud segíteni neki!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

"- Helena... - szipogtam a telefonba, miközben már messze jártam a háztól, amit soha többé nem akarok látni.

- Naiara? Nem Helena vagyok - te jó ég... Bármit csak ezt ne... Hülye H betűk!

- Héctor, felejtsd el, hogy hívtalak! - ráztam meg fejemet, annak ellenére, hogy ezt ő nem láthatta, bontani akartam a hívást.

- Várj már! Hisz, te sírsz - hangja gyengéd volt. Gyengéd, melyet tőle egyáltalán nem szoktam meg."

~~~
Kezdés: 2024. augusztus 24.