MÉTELY

"Nem az a rémisztő, mi az árnyékban lapul,
Hanem a részünk, mely vissza akar mosolyogni rá.
Menekült a végzete elől, miközben maga rohant felé,
Hogy önként térdeljen le a pusztulása előtt."

Mindenki tudja, hogy a logika csak egy vékony jégréteg a mélyben zajló, ősi rettegés felett. Amikor egy láthatatlan fenyegetés elkezdi atomjaira bontani az otthonát, egyenesen a vihar közepébe sétál. A férfi hideg, idegen és veszélyes, a másság maga. Mégis, a félelem helyett egy sötét, toxikus vágy ébred benne, amely lassan felemészti az elméjét.