Istenháta

Areteorisz nagy hatalmú és rettegett isten volt. Szentélyébe százával tódultak a hívek, óriási szobrokat emeltek a tiszteletére, és nevét áhítattal ejtették ki.
Valamikor.
Miután hatalmától megfosztva és emberi testbe kényszerítve a világ másik felén találja magát, ahol még csak nem is hallottak róla soha, úgy érzi, jogos bosszúvágyat táplál azok ellen, akik ezt tették vele. Szerencsére akad a környéken egy kedves leány, aki hajlandó őt elvezetni a Fehér Boszorkányhoz, hogy az ő segítségével Areteorisz visszaszerezhesse hatalmát és az őt megillető helyet az istenek között.
Amikor azonban egy boszorkányvadász mindkét segítőjét megpróbálja eltörölni a föld színéről, még mielőtt hathatós segítséget nyújthattak volna, Areteorisz kénytelen a sorsát a saját kezébe venni.
Csakhogy ezek a kezek már nem egy istenhez tartoznak, hanem egy halandóhoz. Areteorisz pedig, több száz évnyi élet után először igazán megismeri a fájdalmat, az örömöt és az árnyékban mindig ott bújkáló halált.