Perselus és Hermione visszatérnek a Roxfortba. Hermione tanul, amíg Perselus folyamatosan aggódik és szenved, mert újra az egyik új, ostoba nemzedékbe próbál, egy kis észt verni.
Vajon meddig tudják, titkolni a szerelmüket?
Perselus képes lesz türelmet tanulni?
Hermione vajon el tudja engedni a múltat?
- Tehát nem bízol bennem? - minden szava szíven ütött.
Meg értem, hogy ha nem bízik bennem. Én sem tudnék, bízni magamban.
- Nem úgy értettem. - húzta el idegesen a kezét és dühösen a hajába túrt, ami már egy kicsit túl nőtt a válla vonalán.
- Ezt nem lehet másképpen érteni. - háborodtam fel most már én is.
- Látod.- mutatott magára majd rám. - Erre gondoltam. Folyamatosan kiforgatjuk egymás szavait.- lépett el mellettem. Tudtam, hogy utána kellene fordulnom és mondanom valamit, mégsem tettem. Hallottam az ital szekrényt kinyílni, majd a halk csobogást.
- Most jobb? - kérdeztem kissé gúnyosan, miközben erőt véve magamon, utána sétáltam.
- Egy kicsit sem. - tette le a poharat, majd újra töltve, felém csúsztatta. - Én bízom benned Perselus, csak félek. Félek attól hogy a jövőben, teher leszek a számodra. - lehajtott fejjel sétált el mellettem és beleült a régi foteljába. Döbbenten húztam le a poharam tartalmát, majd utána fordultam, hogy mindent tisztázhassak, de amint a tekintetünk újra össze találkozott, megértettem.
Mindketten ugyan attól félünk.
"The most beautiful people we have known are those who have known defeat, known suffering, known struggle, known loss, and have found their way out of the depths. These persons have an appreciation, a sensitivity, and an understanding of life that fills them with compassion, gentleness, and a deep loving concern. Beautiful people do not just happen."
― Elisabeth Kübler-Ross
Starts in Prisoner of Azkaban
(Not edited)
*Cover made by @charcoalate, Check out her work if you're in need of a cover!*