Nem létezik tökéletes élet.
Legalábbis Regi tapasztalatai alapján semmiképpen. Egyszer fent, egyszer lent, egyszer furcsák a dolgok, egyszer végre egy húron pendülünk az élettel, majd egyszer csak újra a feje tetejére fordul minden. Talán csak mi magunk változunk folyamatosan - otthagyunk helyeket, új életet kezdünk, megnövünk, felnövünk, másokkal vagyunk, másképp látjuk a világot, és a végére valójában mi fordulunk a fejünk tetejére.
Regi sokáig úgy hitte, hogy a dolgok nem változnak, mert körforgásokban van része, amikből nem lehet véglegesen kiszakadni, ezért ugyanazokat a harcokat vívja újra és újra - mi történik, ha megtörik a jég és mégis úgy alakul az élet, hogy ezek a körforgások kilökik magukból? Hogyan éli meg a tudatot, hogy az élete tényleg megváltozott? Képes elfogadni a változásokat és a régi, megszokott küzdelmek helyett az újakkal szembenézni, vagy elbizonytalanodva inkább visszamenekülne a jól ismert, korábbi problémáihoz, amiken egész eddig túllépni próbált? Számíthat ebben másokra, vagy ezen a belső küzdelmen egyedül kell végigmennie?
Reginek soha nem volt erőssége bizonytalanságok nélkül lépni az új dolgokba, ahol már nem érvényesek a korábbi játékszabályok és tapasztalatok, de az élet táncol tovább, a tizennyolcadik születésnapjához közeledő lánynak pedig talán nem kellene, hogy problémát jelentsen, hogy felvegye ezen lépések ritmusát.
De talán mindehhez csak egyvalakinek a színei kellenek az életébe, aki korábban is tökéletessé festette a lány szürke hétköznapjait.
*******************************************
A "Kötetlen sebeink" c. trilógiám harmadik része, az "Elvarratlan szálaink" c. könyvem folytatása.
Jó olvasást!
Kezdés: 2024.11.08.All Rights Reserved