Meryem | the eras

Először vörösbe temetkezett, vérét ígérte és megszállottan akart. Később hűvös láncok fonódtak a nyakára, mámorba ringatták a kialvatlan, vörösen csillogó szemek, elkápráztatták a rózsák, a fegyverek imakönyveken pihentek és soha nem felejtette el a fűszeres illatot, a szagot, mely egyszerre volt izgalmas és veszélyes. Végül otthonra lelt. Feketét ivott, a hajnalok aranyszínné váltak, az elméjéből kiáramló zaj mintha megszűnt volna létezni. Azóta él. Azóta szabad.

A négy évet megélt Tumblr blogom olyan érákat ölelt fel, melyek egy karakter-imázs életútját idézik. Évekkel a blogzárás után egy olyan kötet mellett határoztam el magam, amely betekintést nyújt Meryem mélyebb, részletesebb történetébe. A kötet a Meryem címet kapta, kifejezve a jelenség egyediségét. Szeretném őt újra életre kelteni, - hiszen Meryem most él igazán.