" Bármiből is van a lelkünk az övé és az enyém egy ,, /Részlet/ A félhomályban csak a formák kirajzolódása látszott. Beindítottuk a vizet, először én álltam alá, majd ő is. - Kicsit hideg, átállítom - jelentette ki, miközben tapogatózni kezdett. A csap helyett a csípőm felé nyúlt, és finoman irányította mindkettőnket a víz alá. - Dylan, mit csinálsz? - nevettem, de a hangom lihegő volt. Ő válaszul ajkaival felelt. Először a nyakamon éreztem a leheletét, majd finom csókokat nyomott rá. A fejemet hátradöntöttem, hátrálni kezdtem, de ő a falhoz nyomott, és hevesen tapadt az ajkamra. Én közben a haját markolgattam, minden mozdulatunk feszültséggel telt. - Dylan - suttogtam két csók között. - Igen? - morogta közel a fülemhez. - Mi van köztünk? - kérdeztem lihegve, szinte félve a választól. - Szerinted? - mondta, és a sötétben is jól láttam a kék szemeiben tükröződő vágyat.
Más detalles