Dóri kívánsága

Dóri arra eszmélt, hogy borzasztóan fázik és rettenetesen fáj minden porcikája. Legfőképpen a feje hátsó része és a farkcsontja.
Elmosódottan látta maga fölött a kíváncsi arcokat, és amikor lejjebb siklott a tekintete, a lábak között megpillantotta a vászonszatyrát. Sárga folt éktelenkedett a vajszínű anyagon és a lefagyott járdára vékony réteg liszt szóródott, de ebben nem lehetett teljesen biztos, mert félrerúgták a táskáját és rátapostak, hallani vélte a tojáshéjak roppanását a talpak alatt.
- Hölgyem, mit érez? - kérdezte egy lágyan mély férfihang.
- Összetörtek a tojásaim - válaszolta Dóri rekedten.
- Tudja, milyen nap van ma?
- Péntek. - Pénteken vásárol. Így nyilván péntek van. Felnézett, piros ruhás alak hajolt fölé, piros sapkája alól őszes haj simult a homlokába, a szemüvege mögül jóságos kék szemmel figyelte. - Mikulás?