Luca-napi varázslat

Ákos szélesre tárta a lakás ajtaját. A lendülettől az ajtó belső felére felragasztott jegyzettömb mellett meg-megkoppanva, ide-oda járt a fekete filctoll. Ákost mellbe vágta a lépcsőház hidege.

Húga nem árulta el, kit vár ilyen későn, így kellemes meglepetésként érte, hogy Szilvi állt a folyosón. Találkoztak már néhányszor, tavaly szilveszterkor, majd Fanni szülinapi buliján is. Olykor rövid, bolondos üzeneteket váltottak cseten.

- Bújj be!

Szilvi csendesen köszönt és beslisszant a fiú mellett a lakás kellemes melegébe. Ákost körbeölelte a lány citrusos virág illata.

- Nem tudtam, hogy te is itt vagy - jegyezte meg, miközben felakasztotta a fogasra hosszú a kabátját, megigazította, és lesimította a kapucnit.

- Látogatóba jött néhány napra - dugta ki a fejét a konyhából Fanni.

- Most? - kérdezte Szilvi rekedten.

Úgy tűnt, mintha kissé megrémült volna, de Ákos már nem látta a lány arcát, mert Szilvi lehajolt, lehúzta a cipzárt térdig érő, fekete csizmájáról. Egyiket a másik után, és odahelyezte őket szépen, egymás mellé, a kabátja alá.

- Úgy látom, a lehető legjobbkor - kacsintott a lányra Ákos. Mi van ezzel a lánnyal, hogy ennyire nem veszi a lapot? Olyan ijedten bámult rá vissza, mintha maga Frankenstein toppant volna elé. Ákos inkább a húga felé fordult. - Elfelejtetted mondani, hogy buliba készültök. Klassz. Legalább veletek megyek! Vigyázok rátok.

Fanni váratlanul felnevetett.

- Te vigyázol ránk? Ez baromi vicces.

Mi olyan vicces ebben?

- Ne fáradj, itthon maradunk. Csajos programot terveztünk.

Ákos elnézte Szilvit, ahogy befelé ment a konyhába. A hosszú pulcsi miatt - sajnálatára - kevesebbet látott belőle, mint amennyit szeretett volna. A vastag, kötött, világoskék borzadály elrejtette Szilvi karcsú derekát, keskeny csípőjét, igazából még formás, kis melleit is. Egyetlen előnye volt, kiemelte a lány szeme szí