Philomena

A komor szótlanság és csend zúgott a fülében elviselhetetlenül. Utálta a csendet, utálta a tétlenséget, az unalmat, és a várakozást. "Nyugodj meg, Philo, ha ideges vagy nem tudsz észszerűen gondolkodni."; "Oh, nem tudtam, hogy ébren vagy..."; "Mindig ébren vagyok, ha te is."