Adventi vásár kicsit másképp

Gréta a hideg idő ellenére, szándékosan nem hozta elő a kocsit a garázsból, inkább fél órával hamarabb felkeltette a lányokat. Harmadik emeleti lakásuk erkélye túl kicsi ahhoz, hogy átmozgassa a mindig energiától vibráló lányokat.
Az utóbbi hetekben a családi séták az iskolába oda- és visszaútra korlátozódtak. A külvárosi részen még nem tették kötelezővé az arcmaszk használatot. Néhány utcával beljebb, már csak szigorúan orrot és szájat eltakaró maszkban közlekedhettek.
Gréta igyekezett engedékenyebb lenni Rebekával és Nórival a sétákon, mint általában, így a reggeli morcosság hamar elpárolgott, amint a lányok harmatos fűben lépkedtek, és kergetőztek. Hazafelé pedig sokkal vidámabban futkároztak, miközben elmesélték, mi történt velük aznap. Gyorsan hozzászoktak ehhez a napi kétszeri harmincöt perces friss levegőhöz.
Minden évben hozzátartozott a karácsonyvárásukhoz az, hogy óriási sétákat tettek a karácsonyi fényekben pompázó városban. Gyönyörködtek a fényfüzérekben, vasárnap délutánonként pedig a téren felállított hatalmas adventi koszorú gyertyagyújtására mentek. Megnézték a műsort, élvezték a vásári nyüzsgést. A lányok forró csokit ittak, sült gesztenyét majszoltak, míg Gréta Áronnal forraltborozott.
- Nem mehetnénk ki mégis? - kérdezte Rebeka este esdeklő hangon.
Lefekvéshez készülődtek, a lányok már meleg pizsamában gubbasztottak az ágyukban a jóéjt puszira várva.
- Idén elmaradnak az utcai, karácsonyi vigaszságok - felelte az apja, miközben betakarta Rebekát.
- De úgy hiányzik - sóhajtozott Nóri az ablakban.