A meglepetés

Kitaláltuk a tesómmal, hogy meglepjük őket. Dolgoznak, és biztosan örülnének, ha feldíszítenénk a lakást, és megsütnénk a mézeskalácsot. Én már mindent elterveztem. Hazajönnek, leülnek, mi meg eléjük tesszük a mézeskalácsot, meg egy-egy bögre habos kakaót. Na, jó, a kávét jobban szeretik, és annak biztosan jobban örülnek. De akkor mi kakaózunk a tesómmal, ők meg kávézhatnak. Az majdnem ugyanolyan.
Reggel korán mentek dolgozni, mi meg úgy csináltunk, mintha aludnánk. Anyu puszit lehelt az arcomra, mielőtt elment. Sosem hagyott itt puszi nélkül. Vigyorogtam a paplan alatt, miközben hallgattam a neszezésüket a konyhában, majd csukódott az ajtó, és előbb apu kocsija kanyarodott ki a ház elől, majd anyué is. Megismertem a hangjukat.
- Elmentek - suttogta a tesóm a sötétben.
Lerúgtam magamról a takarót.
- Akkor miért suttogsz? - nevettem, miközben kiugrottam az ágyból.