Apa

Amikor apa leesett a létráról, anyukám megijedt.

Én nem ijedtem meg, mert apukám nagyon erős. Egyedül hozta fel az ágyamat a harmadikra, és egyedül tolta át a szekrényt a szoba másik sarkába. Azt sem engedte, hogy anyukám segítsen, pedig ő nagyon akart segíteni.

Apukám mindig talpra esik. Egyszer leesett nagyi teraszáról is, véletlenül, amikor a korlátot csinálta, de semmi baja nem lett. Leesett a meggyfáról is nyáron, és akkor sem lett baja.

Apukám olyan, mint egy szuperhős.

Amikor apukám leesett a létráról, anya elvitte a kórházba, én meg a nagyinál vártam, hogy hazajöjjenek.

De anyukám egyedül jött haza.

Na, én akkor ijedtem meg.

Anyukám, azt mondta, semmi baj, apa karácsonyra itthon lesz. Elhittem.

Aztán rájöttem, hogy anyukám nem mondott igazat, mert baj volt. Ezt onnan tudtam, mert nem engedtek be a kórházba. Pedig én menni akartam. Mindig, amikor anya is ment. Nagyi azt mondta, nem szabad nekem, mert kicsi vagyok.

De én nem vagyok kicsi! Hét éves vagyok. Iskolás. Aki iskolás az már igenis nagy.

Anyukám azt mondta, nem gyerekeknek való a kórház.

Nem értem, miért nem gyerekeknek való?

Ott van az apukám.

Apa mióta nem való nekem?