I never left (Daniel Ricciardo FF)

A gyász egy keserű dolog. Képes elvenni az életedből a fényt, hogy sötétségben éld a napjaidat. Nem látod merre tartasz, azt sem tudod jó úton vagy-e, és a legtöbbször el is tévedsz. Van, hogy egyedül próbálsz megküzdeni vele, de van, hogy kétségbeesetten keresel valakit magad mellé, aki ha csak pillanatnyilag is, de enyhíti azt a fullasztó érzést, ami benned tombol. A gyásznak nincs szavatossági ideje, valakinél rövidebb, valakinél hosszabb ideig tart, de sosem tűni kel igazán.

Amikor Marion összekeveredik Daniellel, egy közösen töltött karácsony alkalmával megpillantja azt a bizonyos fényt, ami olyan rég kialudt benne. Vajon képes lesz újra az életébe engedni a világosságot, vagy túlságosan fél attól, hogy hirtelen megint minden sötétbe borulhat?

Daniel Forma 1-es karrierje nem a legjobban alakul, amikor találkozik Marionnal. Bár az ő útja világos, néha mégis annyira rögös, hogy egyszerűebb az alkoholhoz nyúlnia azt várva, hogy az majd enyhíti a benne tomboló bizonytalanságot. Amikor rájön, hogy Marion sokkal nagyobb függőséget okoz, mint egy finom, öreg whisky, mindent megtenne, hogy közel tartsa magához. Sikerülhet Danielnek lebontani Marion gondosan felépített falait úgy, hogy közben a karrierjét is egyenes úton tartsa?