Bántották - Egy költői utazás a fájdalomtól a reményig
„Zörög valami a mellkasomban... Dá-dám, dá-dámm - dörren az égi mennyezet."
Te is érezted már, hogy néha minden összezuhan körülötted? Hogy a múlt árnyai nem hagynak nyugodni, és egy-egy fájdalmas emlék újra és újra visszaköszön? A „Bántották" verseskötet pontosan erről az útról mesél - egy lélek belső harcairól, gyógyulásáról és a remény felé vezető útról.
Ezek a versek nem csak szavak; ezek dobbanások, sóhajok, és néha kiáltások is. A táltosok misztikus világa, a folyók áramlása, a gólyák röpte, vagy éppen egy hétköznapi reggel mind-mind olyan szimbólumok, amelyek segítenek megérteni, hogy a fájdalomban is ott rejlik az újjászületés lehetősége.
Mit találsz a kötetben?
✨ Érzelmek vihara: Olyan versek, amelyek egyszerre fájnak és gyógyítanak.
🌿 A természet és az ember kapcsolata: Táltos lovak, gólyák és folyók mesélnek az emberi lélekről.
🌀 Remény és újjászületés: A legsötétebb éjszakából is vezet út a fény felé.
Személyes üzenet az írótól:
Ez a kötet nemcsak az én történetem, hanem talán a tiéd is. Együtt nézhetünk szembe azzal, ami fáj, és együtt találhatjuk meg a reményt. Mert a rózsa mindig kinyílik - még akkor is, ha most még nem látod a szirmokat.
A kötet íve:
A kötet első verse, a „Zörög valami a mellkasomban", az érzelmek kavargó viharába vezet, míg a végén a „NyugovÓra" és az „Iktomi" csendes, reményteljes búcsút int az olvasónak.
📖 Miért olvasd el?
Ha szereted az érzelmekkel teli, szimbolikus költészetet, ha vonzanak a mély gondolatok és a lélek legmélyére vezető utazások, akkor ez a kötet neked szól. Találd meg benne önmagadat - vagy azt a szikrát, ami továbblendít a nehéz napokon.
Üdvözöllek a világomban.
Keserű honban.
Közel az éj, s messze a fény.
Kő kemény a Remény.
Repedt kő, haldoklik a Remény.
Vörös szönyeg, meghalt...
A Remény.
Ez egy verses kötet!