Morales II. - A mĂșlt nem enged
Azt hittem, az idĆ mindent elintĂ©z majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalvĂĄnyulnak, az emlĂ©kek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a mĂșltban, ahova tartozik.
Amaya nem Ăgy gondolta...
Gyerekkorunk Ăłta ismertĂŒk egymĂĄst. Ugyanazokon az utcĂĄkon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötĂ©tben, Ă©s ugyanazok elĆl menekĂŒltĂŒnk. TestvĂ©rekkĂ©nt, barĂĄtkĂ©nt nĆttĂŒnk fel... egĂ©szen addig, amĂg több nem lett belĆle. Valami, amit fĂ©ltettem, Ćriztem, hogy el ne veszĂtsem, de Ć mĂĄshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltƱnt. Elment, egyetlen szĂł nĂ©lkĂŒl. El sem bĂșcsĂșzott. Nem hagyott ĂŒzenetet magyarĂĄzot, csak kilĂ©pett az Ă©letembĆl, mintha soha nem is lĂ©tezett volna.
Megtanultam egyĂŒtt Ă©lni vele vagy legalĂĄbbis ezt hittem. Elfelejtettem a mĂșltat. Falakat hĂșztam magam körĂ©, vastagabbakat, mint bĂĄrmelyik pĂĄncĂ©l. Nem bĂzom Ă©s nem is kötĆdöm senkihez többĂ©. Nem követem el mĂ©g egyszer azt a hibĂĄt, hogy bĂĄrkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miĂ©rt van most itt, Ă©s az is, hogy miĂ©rt tĂ©rt vissza. Ezt az ajtĂłt mĂ©lyen elzĂĄrtam magamban, ami mögött mĂ©g mindig ott ĂĄll a fiĂș, aki hitt. De azt az ajtĂłt... soha többĂ© nem nyitom ki.
Amay Ă©s Diego törtĂ©nete a mĂșltba tekint vissza. valaha ismertĂ©k, talĂĄn mĂ©g szerettĂ©k is egymĂĄst. Vajon van szĂĄmukra mĂ©g remĂ©ny?
Tarts velem és elmesélem!
âŒïžđTrĂĄgĂĄr szavakat Ă©s erotikus rĂ©szeket tartalmaz!đâŒïž