A hét fegyver

"- Apa, mikor érünk már oda? - kérdezte a hét éves Szebasztián.
- Mindjárt, Szeb, már csak egy pár kilométer!
Szebasztián és az apja egy hajó elejében ültek, és várták, hogy mikor érnek vissza otthonukba.
- Apa, a nagy óra szerint már nyolc óra van, miért most kel a nap?
- Azért, mert Ŧemonban egy órával később van, mint itt.
- De miért nem használjuk ugyanazt az időt?
Szebasztián apja, Radomér elővett egy nagy gömböt, meg egy kisebbet.
- Képzeld azt, hogy ez a nap, és ez Vitalisz.
Rámutatott a kis labdán egy helyre, és ezt mondta:
- Itt vagyunk mi.
Kicsit elmozdította az ujját.
- És itt van Ŧemon.
Megfogta a nagy labdát, és a kicsi mellé rakta.
- Most nálunk napkelte van, de náluk még nem látszik a nap, csak halvány fény. Most képzeld el, ha Centriában dálután háromkor kelne a nap.
A kis Szebasztián megvakarta a fejét.
- Azt hiszem értem...
Öt percig csak csendben ültek, nézték a gyönyörű szivárványra emlékeztető eget. Aztán Szebasztián megszólalt:
- Olyan mint egy szivárvány. De hiányzik róla a zöld! Miért?
- Ezt túl nehéz lenne megértened.
- De ez idegesítő! Geulugmár elfeledkezett a zöldről?
- Nem feledkezett meg, a zöld csak nem illik az éghez.
- De ez akkor sem érvényes! A zöld a kedvenc színünk! Harcoljunk vele!
Radomér levette a zöld sálát a nyakából, és Szebasztián elé rakta.
- Képzeld azt, hogy ez itt a zöld csík ami hiányzik. Gondolj mindig erre, ha napnyugtát, vagy napkeltét látsz!"