Egy lány, akit senki sem látott. Egy fiú, aki felfedezte őt. ------ Minden családban van egy hangos, aki utat tör magának, és egy, akit óvó figyelemmel kísérnek. És van valaki, aki a kettő között reked. Véda mindig is ebben az árnyékban élt. Nem volt a legidősebb, akire büszkék lehettek, és nem volt a legkisebb, akit mindenki körberajongott. Ő csak ott volt - a világ zajában elveszve, miközben próbálta megtanulni, hogyan legyen elég saját magának. De aztán jött Ő. Oven. A fiú, aki úgy nézett rá, mintha valóban látná. Zöld szemei olyan mélyek voltak, hogy Véda szinte elfelejtette a világot, miközben azokat a szemeket fürkészte. Fekete hajával, ami mindig kicsit rendezetlen volt, és a hűvös, kissé titokzatos aurájával, amivel valami másra emlékeztette, mint amit eddig ismert. Egy zöld tekintet, egy lopott pillanat, egy fiú, akinek nem kellett volna észrevennie őt - de mégis megtette.All Rights Reserved
1 part