Egyenes gerinccel

Luca mindenkit gyűlöl. Lucát mindenki gyűlöli. Lucát mindenki lenézi, és semmibe veszi.

Amióta elvesztette az édesapját, a fiú úgy érzi, az élete egy soha véget nem érő lejtőre került. A nevelőapja rendre meglopja, az anyjával nem beszélhet semmiről, a féltestvérei a közelébe sem akarnak menni, és barátai sincsenek. Egyetlen társasága egy abnormálisan kicsi, fekete macska, Delia, akiért bármit megtenne. Még akkor is, ha az a bármi olyasmikhez vezeti, amiktől tükörbe sem mer nézni.

19 éves korára kétjegyűre nőtt a partnerei száma, megszámlálhatatlanul sokszor tört darabokra a lelke, és érzelmileg teljesen halottnak gondolja magát, de talán így járt a legjobban. Hiszen ki akarna érezni, amikor csak a fájdalom, az önostorozás és az undor szerepel a választásai közt?

Aztán a tizenegyedik osztály második félévének megkezdése előtt Magyarországra költözik, új iskolába kerül, és az első napján a legidegesítőbb, legmosolygósabb fiú mellé ültetik. Peti minden, ami Luca nem szeretne lenni. Pezsgő, beszédes, népszerű, sokat nevet, és egy emberi napsugár, ami mindent meg akar világítani. És Luca legnagyobb szerencsétlenségére, ezúttal rá akarja kivetíteni a fényét. De vajon össze lehet még ragasztani valamit, amit 6 éve törnek újra és újra darabokra minden egyes nap?