Jégszív

" Bármiből is van a lelkünk az övé és az enyém egy ,,

/Részlet/

A félhomályban csak a formák kirajzolódása látszott.

Beindítottuk a vizet, először én álltam alá, majd ő is.

- Kicsit hideg, átállítom - jelentette ki, miközben tapogatózni kezdett. A csap helyett a csípőm felé nyúlt, és finoman irányította mindkettőnket a víz alá.

- Dylan, mit csinálsz? - nevettem, de a hangom lihegő volt.

Ő válaszul ajkaival felelt. Először a nyakamon éreztem a leheletét, majd finom csókokat nyomott rá. A fejemet hátradöntöttem, hátrálni kezdtem, de ő a falhoz nyomott, és hevesen tapadt az ajkamra. Én közben a haját markolgattam, minden mozdulatunk feszültséggel telt.

- Dylan - suttogtam két csók között.

- Igen? - morogta közel a fülemhez.

- Mi van köztünk? - kérdeztem lihegve, szinte félve a választól.

- Szerinted? - mondta, és a sötétben is jól láttam a kék szemeiben tükröződő vágyat.