Tulipán

Tulipán

  • WpView
    Reads 69
  • WpVote
    Votes 2
  • WpPart
    Parts 10
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Sat, Apr 12, 2025
Sziasztoook! Nos, röviden és tömören - engem ismerve *megafrancokat* - összefoglalva: Találtam egy pályázatot, ahol adott hívószóval kellett drámát írni. Erre Szonja: Yeah, I can do it! *Well, she could not...* Annyira rövid lett, hogy az már nevetséges. Azok a fanfictionjeim jutnak róla eszembe, amiket 13-14 évesen írtam még jó-jó régen. Na, azokban nem volt és tulajdonképpen azóta sincs köszönet. :') Szóval, mostmár tudjátok, honnan indult az egész... SZÓVAL, most mesélek arról is, alapból miről szól a sztori maga. Két szerelmes tinédzserről. Lényegében ennyi, ha nem akarok spoilerezni - de mivel akarok :P, ezért elárulom, hogy ez itt a Temu-s Romeo et Juliet. :') Valójában egy felvonásos az egész, és alapvetően olyan sok jelenet sincs, sőt... SZÓVAL élvezzétek a szenvedést, drága, szeretett mazoista olvasóim. :)) Puszi, Szonja
All Rights Reserved
#27
amatőr
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged
  • A seggfej szobatárs
  • Sötét örökség
  • Deadly Attraction
  • vissza a jégre
  • Örökké a tiéd!
  • Behálózva
  • Közel
  • Barátság extrákkal?
  • Tiltott dobás

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines