Dédmamám

Régen volt, elég régen,
Én és a dédi levelet szedhettünk egész héten.
Már nem szedhetünk,
Mert a drága messze ment tőlem.

Faleveleket fújja a szomorú szél,
S keres téged, vajon merre mehettél.
Elmentél, de vissza nem jöttél,
S tudom , hogy akár örökre eltűntél.

Elmentél, s vissza nem jöttél,
A szívemből egy darabot elvittél.
Elvitted, és soha nem hoztad vissza,
De emlékeid örökre a szívembe maradnak.

Őszi napon kimegyek hozzád a temetőbe,
A fejemet lehajtanám az öledbe.
Sárga , barna levél hullik a sírodra,
Vágynak ők is a te mosolyodra.