A Holdpor Városa-3.rész

Dániel a semmiben állt, a lebegő romok között. A tojásdad tárgy egyre nehezebb lett a tenyerében, mintha mérlegelné a fiú szívét. Az árnyalak újra megszólalt, most mélyebb, hidegebb hangon:

— A város nem kérdezett meg téged, mielőtt sorsot adott. Most te kérdezd meg magadtól: meg akarod-e menteni azt, amit nem is ismersz?

A kérdés beléhasított. Nemrég még csak egy poros könyvtárban volt, gondolatok között bolyongó fiú. Most pedig itt áll, egy világ sorsa a kezében.

Hirtelen egy fénycsík hasított át az ürességen. A város kristályai újra felragyogtak, és egy hang, sokkal lágyabb, ismerősebb — talán Elanoré — átsuhant rajta:

— Minden döntés egy mag. Csak az számít, mit nevelsz belőle.

Dániel ekkor felnézett. A tojásdad tárgy vibrálni kezdett, majd lassan lebegni a keze fölött. Úgy érezte, tudja, mit kell tennie.

Visszatérek. De nem csak megmenteni a várost, átformálni.

Ahogy kimondta ezeket a szavakat, a tárgy vakító fényt bocsátott ki, és ő újra a Kristályerdő szélén találta magát. A kezében most már nem tojásdad forma volt, hanem egy kristálymag, amelyből finom gyökerek nőttek a tenyerébe. Élő volt.

Mirna ott várt rá, mintha csak egy pillanatra tűnt volna el.

— Te választottál… — mondta halkan, és a szemében könny csillant. — Most jöhet a neheze.

Mert a város felé ekkor egy repedés hasadt az égre. Nem jövő volt… hanem valami más. Valami, ami figyelt. És ami el akarta venni a magot.