Kedves, H. úr!

Charlotte Yorkot idéző naivitással és egy modern Jane Austen éleslátásával mesélem el tíz hónapig tartó érzelmi hullámvasútamat egy bizonyos H. úrral. Egyetlen varázslatos randevú ígéretéből kibontakozó, majd a bizonytalanság és a félreértések labirintusában vergődő kapcsolatunk története ez. Hónapokon át tartó reménykedés, várakozás és csalódás váltakozott, miközben H. úr hol közeledett, hol eltávolodott, engem pedig a bizonytalanság tengerében hánykolódva hagyott.
Ebben a lelki küzdelemben váratlan szövetségesre leltem: a popzenére. Azok a fülbemászó dallamok és őszinte szövegek, melyek éppen áprilisban lepték el a rádióhullámokat, lettek a fájdalmam és a reményem tükrei. A ritmusukra sírtam, a soraikban találtam vigaszt és erőt, hogy tovább lépjek.