Az elveszett lány.

> 2030. január 7.
A levegő szárazabb volt, mint valaha. A város fölé hajló szmogot áttörte néhány fémes drón zúgása. A holografikus reklámok vibráltak, ahogy Krisz kilépett a laborajtón, és a félhomályos égboltra pillantott.

„Harminchárom éves vagyok. Túléltem járványokat, válságokat, de ezt a magányt... ezt már nehezebb."

Krisz visszament az alagsori műhelybe, ahol az utolsó tíz évét töltötte. A falakra feszített jegyzetek, a kézzel épített vezérlőpanel, és a középen álló fémszarkofág-szerű gépezet mind egyetlen célt szolgált: áttörni az idő határait.

„Timi... ezt neked csinálom."